Emlékezés

Édesapám ma lenne 60 éves.

Borzasztóan hiányzik, nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Lassan 8 hónap telt el, de még mindig érthetetlen számomra az egész. Keresem az okokat, de csak a miértek jönnek. :-(

"Te voltál a legdrágább kincs, amit adhatott az ég,
úgy szeretlek téged, mint embert soha még.
Mert segítettél annyi éven át,
senki sem kapott még nálad jobb apát.

Ha féltem, te biztattál,
reménnyel tápláltál.
Óvtál a bajtól,
a sok fájdalomtól.

Ha bántottak, megvédtél,
zokszó nélkül szerettél.
Te mindenkinek csak adtál,
cserébe semmit se vártál.

Nevettél ha naiv voltam,
mégis álmodhattam,
hiszen mindent megadtál,
a naiv álmaimnak.

Nem takaróztál be,
de rám két dunnát is adtál.
Ha nem tetszett az étel,
nekem másikat csináltál.

Mindig hittél bennem,
a pártomat fogtad.
Hisz` egyformák voltunk,
azok is maradtunk.

Kiskoromban kérted,
hogy sose nőjek meg.
Látod, ez így is lett,
apró maradtam neked.

Hiányzol a kicsi lánynak,
mindennap sír utánad.
Mert te a fény voltál neki,
aki a sötétből kimenti.

Megölelnélek, újra, ha lehetne,
megkérdezném reggelente:
- Mit kérsz, mit tegyek?
- hogy megint melletted legyek.

Velem vagy reggel és este,
halhatatlan a szívemben.
Egy hős voltál, az én hősöm,
emléked örökké őrzöm."
(Ivácsony Bettina: Drága Édesapám! c. verse)

Hiányzol Apa!